2015. április 3., péntek

Pisztácia, végre tévhitek nélkül?

A pisztáciatörténet ott kezdődött, hogy 13 éve vetettem egy jó pár pörköletlen pistacia magot, egy kicsit nyögvenyelősen de sikerült kicsíráztatni őket, és óvatosan nevelgetve megerősödtek. Mára csak 1 nagyobb fám maradt, többit mind elcserélgettem. Azóta szereztem egy oltottat is.
A pisztácia leírással már megelőztek, egy növénybarát igen jó színvonalú leírását olvashatjátok az általános információkról, ill. a kevésbé ismert érdekességekről is.
http://pistachio-hun.blogspot.hu/

Így most bőrére nem ereszteném csak egy kis összefoglalót írnék.
A lényeg hogy évekig csak cserépben nevelgettem a pisztácia magoncomat, azt tudtam hogy -5 sőt -10 fokig is bírja a téli lehüléseket nyugalomban. Viszont egyik fórumon olvastam hogy vki kiültette és jól bírta a fagyot. Utána néztem jobban, beleástam magam, és tényleg a hidegtűrése sokkal jobb mint gondoltuk volna.
A P. Vera a közel-keleti térségben honos, pl. Iránban vagy Afganisztánban, ez utóbbi azért érdekes mert sok kontinentális jellegű területe is van, és pl. Kabul térségében is termesztenek pisztáciát.
Kabulban a kisokosom szerint az eddigi leghidegebb télen a hőfok lesüllyedt közel -26 fok közelébe, ami már érdekes tény. Erre ráerősített hogy a fórumos kolléga kiültetett növénye a 2012-es extrém hideg telet különösebb sérülés nélkül átvészelte, ami -22 fokot jelentett. Megjegyezném érkezett olyan beszámoló is akinek a hidegebb teleken azért a végéből visszafagyott egy kevés, de nagyon komoly ágsérülés nem volt. Illetve a virágját tavasszal ha kisebb fagy éri akkor az problémát okozhat, erről is beszámoltak.

Ettől független úgy tűnik érdemes lenne hazánkaban a szabadföldi termesztése a pisztáciának, viszont a beporzásról, terméskötésről, a szüretről nincsennek még tapasztalatok, így korai lenne megjósolni, hogy mennyire illeszthető bele a hazai gyümölcstermesztésbe.
A pisztácia kétlaki így min. 2 különböző nemű növény kell a terméshez (esetleg egy fára 2 külön nemű nemeság oltása is meggondolandó), a magoncok nagyrészt lány növények lesznek, így a fiü beporzókhoz nehézkes a hozzájutás, hacsak oltott növényeket nem tudunk beszerezni.
A tapasztalataim jók a kiültetett pisztáciákról, teszem hozzá homokos, mésztartalmú talaj ideális hozzá, nagyon kötött talajon problémák jelentkezhetnek. fagyás eddig nálam nem történt, ami negatívum, hogy lassan nő, alig 20-30 centit egy évben, ezt is április-májusban, majd ha kikeményedett akkor nyáron már nemigen hajt. Az alanyok kérdése is vitás még, elvileg cserszömörcére, vagy más pisztácia fajokra is jól oltható, érdemes azért minél fagytűröbb fajra oltani, mondjuk Chinensisre vagy Terebinthusra, vagy mindjárt Vera alanyra, ami az egyik leghidegtűrőbb faj, ahogy az elején taglaltuk.
Az oltás egyenlőre nem sikerült még nálam, kihajtás volt, de 2-3 hét után mindig elszáradt a nemes kihajtás egyenlőre nem tudom mi okból.
Jó pisztáciázást!


 P. Vera magonc:





Oltott fiú növény:




 

2015. március 1., vasárnap

Cinnamomum fajok hidegtűrése I.: Kámfor

A következőkben több fagytűrős érdekesség is lesz napirenden, hisz ezek egy nagy csoportját képezik az érdekes megfigyeléseknek, ahogy az előző Teával kapcsolatos írás is.
Pár éve azon gondolkodtam hogy a 2-m-es kámforfámat hová tegyem teleltetni. Azt tudtam hogy a kámfor (Cinnamomum Camphora) szubtrópusi révén bír vmi fagyot, sok honlap -5-10 fokot említ.
És akkor még egy kis adalék. A kámforfa a babérfélék családjának tagjai a fahéjfélék nemzetségében (Cinnamomum) amely jó néhány érdekes fajt tartalmaz, köztük a fahéjt, melyet nagyon jól ismerünk a konyhánkból, sütemények, és különböző ételek fűszereként. Ezek a fajok fagyérzékenyek, viszont vannak jobb fagytűrő rokonok, melyek szintén haszonnövények, egyik közülük a kámforfa, amelyből kivonva a kámfort, mint gyógyászati és ipari alapanyagként használnak.
A kámforfa eredetileg Ázsiában, Kínában és a környező országokban honos, de megtalálhatjuk ültetett faként akár a mediterrán régióban is (Spanyolország stb.).
A fagytűrése nem lehet kérdéses, a mértéke igen.
Visszatérve az elkezdett gondolatra, bizonyos oldalakon olvastam, hogy -13 fokot is túlélnek, sőt a különböző hőfokoknál bekövetkező sérülésekre is kaptam információ.
Ezután nem maradt más mint a teleltetőhely szűkösségét orvosolván, kiültettem a fát.....

Ez 2013-ban volt, 2014 januárjában jött az erősebb fagy, azt kell mondjam a leírások egészen pontosak, a fa levelei, olyan -7-8 fokig nagy mértékben nem sérültek, majd -10-11 fok körül a levelek már komoly fagykárt szenvedtek, és a vékony 2-3 mm-es ágvégek is elfagytak. A kritikus sérülés elég gyorsan be tud következni, míg -11 fokon csak kisebb sérülés, és levélvesztés van, -13 fok körül, már a kissé vastgabb ágak is elfagyogattak.
Ezen a 2014.-es télen 1-2 napra, lement a hőfok -15-16 fokra, ami viszont már kritikus volt, és a növény vastag fő hajtása is elfagyott tövig (takarás egyik esetben sem volt).
És akkor itt jön egy lényeges dolog, csak tövig!, tehát május végén a talajközeli alvórügyekből ismét kihajtott, ergo a növény talaj alatti gyökér része már bírja a teleinket, így tulajdonképpen mint az egyéves lágyszárú növényt lehet kint tartani. Mivel a gyökere elég erős a talajban, ezért nyár végéig kisebb bokrocskát hozott létre, kb. 1,5 m-re nőt meg. Tehát a teleltetés kvázi meg van oldva.
Az idei télen a hőfok csak -13 fokig csökent, illetve a leghidegebb éjjeleken egy nagy hordót rádobtam a fácskára, a levelei jórészt lefagytak ugyan, viszont a főhajtás, illetve sok oldalágacska is megmenekült, várva a tavaszi kihajtást.


Alapból lett volna egy kísérletem már az un. fagyálló fahéjjal (Cinnamomum porrectum) évekkel ezelőtt, ami a leghidegtűrőbb cinnamomum faj (7A), tulajdonképpen egy az egyben aromára és habitusra is a kámforfára hasonlít, de sajnos a kertemből elemelték ez a növényt pedig már 2 centi vastag töve volt.
Ez a növény a -16-17 fokot is valószínűleg kibírta volna, így akár egy szép magas fa is lehetett volna belőle.
Sajna magot pár éve nem látok belőle....




 Mostani állapot, a főhajtás szép zöld, a teteje a hordó miatt tört le sajnos, nem a fagy vitte el. Az         oldalágak kb. 3-4 mm-ig sérültek azért, a főhajtáshoz közeliek 5mm-től viszont zöldesek még.



  A bordós elszíneződés nem jelent feltétlen elfagyást, hideghatásra be tud bíborosodni a hajtása.




               A első télen a -16 fokos fagy hatása jól látszik a megmaradt csonkon a fa tövében.

2015. február 15., vasárnap

Lehet saját teánk?

Régi beszélgetések témája volt a növényesek között a Munkács melletti kísérleti teaültetvény melyet az 1940-50-es években próbáltak Szovjet területeken a szubtrópusi növények meghonosítása jegyében telepíteni, sok más növénnyel való kísérletezéssel egyetemben. Ezt követően nálunk az enyhe fekvésű zalai térségebn is kísérleteztek a telepítéssel, nem kevés sikerrel.
A tea a Camellia nemzetségbe tartozik, a teafélék családjába, nálunk ismertebb képviselői a nemzetségnek a szép virágokkal büszkélkedő kamélia, melyet cserépben, megfelelően védett helyen szabadban is sikerrel nevelhetünk. 
No de mi van a teával, amelynek szárított fermentált (fekete tea)  főzetét a világ egyik legismertebb italának tekintünk, mely olyan jól kiegyensúlyozott formában tartalmazza értékes összetevőit, amely megnyugtatja az ember, és bizonyos kisérletek szerint az egészségre is igen pozitív hatással bír, az ízéről nem is beszélve.
Nos a  tea (Camellia sinensis) fajnak 2 alapfajtája ismertebb, a Camellia sinensis var sinensis, ezt nevezzük kínai teának ill, Camellia sinensis var. assamica, mely az asszám tea nevet viseli.
A mi szempontunkból az első változat a igazi kínai tea érdekes, mivel ez inkább szubtrópusi eredetú, így hüvösebb klímára van szüksége. Eredeti élőhelyén, Kína, India, Sri Lanka stb. komoly hidegeket nem kap, esetleg gyenge fagyokat. Ennek ellenére a legtöbb leírás szerint a tea a USDA zóna szerint a 7-es zóna fagyminimumait is bírja, néha 6B-t is írnak. Ennek az alfajnak is vannak változatai, és itt láthatóak gyenge eltérések a fagyzóna minimumoktól, általában a keskenyebb levelű teák jobb hidegtűréssel bírnak.
Egy növényes ismerősőm próbálkozott először a Tea kiültetésével meglepóen jó eredménnyel, komolyabb vagyok után sem volt erősebb sérülés, általában kevés levélelfagyással túlélte a telet. 
Kaptam én is egy ilyen teabokrot kisérleti célokból, ez még nem lett kiültetve, de hirtelen felindulásból, múlt ősszel kiültettem a kicsi, pár éves magoncomat, mely nem tartozik igazán a keskenyebb levelű fajtákhoz.
Az ültetést egy mély gödörrel kezdtem, mivel a teafélék nem viselik el a meszes talajt, ezért savanyú tözeggel feltöltés után ültettem be.
Az eredmény megerősítette a "pletykákat", igaz a tél enyhébb volt, de többször is elérte a -12-13 fokot, Az első legnagyobb fagyot, mindenféle sérülés nélkül vészelte át, mintha mi sem történt volna, a 2. fagynál egy pár levelet megkapott a fagy, de semmi komoly, ami viszont kicsit nagyobb problémát okozott az az ónos esős időjárás ott is lepottyant pár levele. Megjegyezném a legvékonyabb zöld hajtásai, csúcsrügyei minden károsodás nélkül vészelték át, a fás részekről nem beszélve, hisz ez a legellenállóbb. Amit még kiemelnék a növény a hirtelen felindulásra való tekintettel, nem volt felkészítve a fagyokra, a tápozás is szeptemberig elhúzódott, ráadásul nem egy kisebb fagyokban edzett növény.
Ami mégis megoldásra vár a következő. A kis növény mostanra lehullatta az összes levelét, egy kicsit a csúcsrügyei elszáradtak. Mi a pláne ebben? Hogy ez már akkor tette amikor már hosszú ideje nem volt csak-1-2 fokos fagy, viszont 2 napos jó nagy áztató esőzés volt. Magyarul, úgy néz ki a fagynál jobban kell úgyelni a hüvö csapadékos időre, ezt alátámasztja a tea egyébkénti gombaérzékenysége, hiszen ez időszak után 1-2 nappal kezdte hullatni jobban a levelét.
Tanulság: úgy tünik meg kell oldani a tea takarását, akár egy kis tetővel, fóliával a növény fellett, hogy a gyökerét ne érje nagy mértékben a hüvösebb áztató csapadék (ónos eső). Valszin ennek megoldásával tényleg bírhatja -15 fokot (egyes helyeken -17-18 fokot is írnak).
Visszatérve ismerősőm végül mondta hogy Ő takarta a teát a nagy hidegekben, emlékeim szerint 4 karóra dobott szönyeggel oldotta meg, ez gondolom a nedvességet is felfogta, valószínű emiatt is jobban megmaradt neki, mondhatjuk kevés levélsérüléssel, mindennemű visszafagyás nélkül.

A teáról ejtek még szót a jövőben, hiszen ez most kísérleti fázisban van, jövő télen komolyabb tapasztalatok is összegyülhetnek. Arról nem is szóltam, hogy a virágjai -10 fokig le sem fagytak, sőt kinyiltak, illetve, kötni is szoktak ismerősőmnél, de azt nem tudom ezek a magok áttelelnek e.


Az eredeti állapotról nem készítettem képet, de nem sokban kölünbözik a következő képtől, mely a 2. nagy -13 fokos fagy után keszült ( a barna foltok láthatóan felületi fagyást mutatnak, érdekes főleg a régi belsőbb leveleknél, a frissek kevésbé sérültek):




A mostani kép, kissé kopasz, de látszik még zöld a hajtásvég, ez a nagy esős pocsolyás idő után kezdett ilyen módon lekopaszodni:


Összefoglalva: a teának mindent összevetve védett, ha lehet szélcsendes hely nem árt, illetve a téli hideg vizes környezetet érdemes kerülni, hőfok szempontjából is érdemes minél enyhébb fekvésbe ültetni, de talán ez a legkisebb rizikófaktor az előzőek körül, hisz átlagos telekkel jól megbirkózik ilyen szempontból. A savanyú talajjal bíró növényesek előnyben vannak, viszont semleges és karbonátosabb talajon mindenképp talaj csere érdemes a növény ültetőgödrében, esetleg később a körülötte lévő talaj savanyítása is szükségessé válhat, különben hiánybetegség alakul ki, illetve esélyes hogy elpusztul.



Köszöntés

Üdvözöllek!

Gáborke vagyok, 17 éve foglalkozom növények tartásával, ebből főleg az egzotikumok amik igazán kedvenceim, a trópusi növények tartását ugyan visszaszorítottam, de sok tapasztalatot megosztanék, hogy segítsem ezen növények iránt érdeklődő kezdő, de inkább haladó növénybarátokat. 
Napjainkban inkább citrusokra, ill. szubtrópusi és fagytűrő egzotikumokra álltam rá erőteljesebben.
Ebben a blogban szeretnék érdekes bejegyzéséket tenni a szubtrópusi, trópusi növények, ezen belül kifejezetten a délszaki gyümölcs-, haszon- és fűszernövények tartásáról, magyarországi tartásának érdekességeiről, beszerzésükről stb. írni érdekes megállapításokat.
A növények leírását, származásukat nem fejteném ki túl bőven, erre számos forrás, internetes információ áll rendelkezésre. Itt inkább hazai tekintetben érdekes a tartási körülményekről ill. a növények hazai tartásának határairól (pro-kontra) tárgyalnék minél érdekesebb formában.
Jó időtöltést!