A tea a Camellia nemzetségbe tartozik, a teafélék családjába, nálunk ismertebb képviselői a nemzetségnek a szép virágokkal büszkélkedő kamélia, melyet cserépben, megfelelően védett helyen szabadban is sikerrel nevelhetünk.
No de mi van a teával, amelynek szárított fermentált (fekete tea) főzetét a világ egyik legismertebb italának tekintünk, mely olyan jól kiegyensúlyozott formában tartalmazza értékes összetevőit, amely megnyugtatja az ember, és bizonyos kisérletek szerint az egészségre is igen pozitív hatással bír, az ízéről nem is beszélve.
Nos a tea (Camellia sinensis) fajnak 2 alapfajtája ismertebb, a Camellia sinensis var sinensis, ezt nevezzük kínai teának ill, Camellia sinensis var. assamica, mely az asszám tea nevet viseli.
A mi szempontunkból az első változat a igazi kínai tea érdekes, mivel ez inkább szubtrópusi eredetú, így hüvösebb klímára van szüksége. Eredeti élőhelyén, Kína, India, Sri Lanka stb. komoly hidegeket nem kap, esetleg gyenge fagyokat. Ennek ellenére a legtöbb leírás szerint a tea a USDA zóna szerint a 7-es zóna fagyminimumait is bírja, néha 6B-t is írnak. Ennek az alfajnak is vannak változatai, és itt láthatóak gyenge eltérések a fagyzóna minimumoktól, általában a keskenyebb levelű teák jobb hidegtűréssel bírnak.
Egy növényes ismerősőm próbálkozott először a Tea kiültetésével meglepóen jó eredménnyel, komolyabb vagyok után sem volt erősebb sérülés, általában kevés levélelfagyással túlélte a telet.
Kaptam én is egy ilyen teabokrot kisérleti célokból, ez még nem lett kiültetve, de hirtelen felindulásból, múlt ősszel kiültettem a kicsi, pár éves magoncomat, mely nem tartozik igazán a keskenyebb levelű fajtákhoz.
Az ültetést egy mély gödörrel kezdtem, mivel a teafélék nem viselik el a meszes talajt, ezért savanyú tözeggel feltöltés után ültettem be.
Az eredmény megerősítette a "pletykákat", igaz a tél enyhébb volt, de többször is elérte a -12-13 fokot, Az első legnagyobb fagyot, mindenféle sérülés nélkül vészelte át, mintha mi sem történt volna, a 2. fagynál egy pár levelet megkapott a fagy, de semmi komoly, ami viszont kicsit nagyobb problémát okozott az az ónos esős időjárás ott is lepottyant pár levele. Megjegyezném a legvékonyabb zöld hajtásai, csúcsrügyei minden károsodás nélkül vészelték át, a fás részekről nem beszélve, hisz ez a legellenállóbb. Amit még kiemelnék a növény a hirtelen felindulásra való tekintettel, nem volt felkészítve a fagyokra, a tápozás is szeptemberig elhúzódott, ráadásul nem egy kisebb fagyokban edzett növény.
Ami mégis megoldásra vár a következő. A kis növény mostanra lehullatta az összes levelét, egy kicsit a csúcsrügyei elszáradtak. Mi a pláne ebben? Hogy ez már akkor tette amikor már hosszú ideje nem volt csak-1-2 fokos fagy, viszont 2 napos jó nagy áztató esőzés volt. Magyarul, úgy néz ki a fagynál jobban kell úgyelni a hüvö csapadékos időre, ezt alátámasztja a tea egyébkénti gombaérzékenysége, hiszen ez időszak után 1-2 nappal kezdte hullatni jobban a levelét.
Tanulság: úgy tünik meg kell oldani a tea takarását, akár egy kis tetővel, fóliával a növény fellett, hogy a gyökerét ne érje nagy mértékben a hüvösebb áztató csapadék (ónos eső). Valszin ennek megoldásával tényleg bírhatja -15 fokot (egyes helyeken -17-18 fokot is írnak).
Visszatérve ismerősőm végül mondta hogy Ő takarta a teát a nagy hidegekben, emlékeim szerint 4 karóra dobott szönyeggel oldotta meg, ez gondolom a nedvességet is felfogta, valószínű emiatt is jobban megmaradt neki, mondhatjuk kevés levélsérüléssel, mindennemű visszafagyás nélkül.
A teáról ejtek még szót a jövőben, hiszen ez most kísérleti fázisban van, jövő télen komolyabb tapasztalatok is összegyülhetnek. Arról nem is szóltam, hogy a virágjai -10 fokig le sem fagytak, sőt kinyiltak, illetve, kötni is szoktak ismerősőmnél, de azt nem tudom ezek a magok áttelelnek e.
Az eredeti állapotról nem készítettem képet, de nem sokban kölünbözik a következő képtől, mely a 2. nagy -13 fokos fagy után keszült ( a barna foltok láthatóan felületi fagyást mutatnak, érdekes főleg a régi belsőbb leveleknél, a frissek kevésbé sérültek):
A mostani kép, kissé kopasz, de látszik még zöld a hajtásvég, ez a nagy esős pocsolyás idő után kezdett ilyen módon lekopaszodni:
Összefoglalva: a teának mindent összevetve védett, ha lehet szélcsendes hely nem árt, illetve a téli hideg vizes környezetet érdemes kerülni, hőfok szempontjából is érdemes minél enyhébb fekvésbe ültetni, de talán ez a legkisebb rizikófaktor az előzőek körül, hisz átlagos telekkel jól megbirkózik ilyen szempontból. A savanyú talajjal bíró növényesek előnyben vannak, viszont semleges és karbonátosabb talajon mindenképp talaj csere érdemes a növény ültetőgödrében, esetleg később a körülötte lévő talaj savanyítása is szükségessé válhat, különben hiánybetegség alakul ki, illetve esélyes hogy elpusztul.
