Pár éve azon gondolkodtam hogy a 2-m-es kámforfámat hová tegyem teleltetni. Azt tudtam hogy a kámfor (Cinnamomum Camphora) szubtrópusi révén bír vmi fagyot, sok honlap -5-10 fokot említ.
És akkor még egy kis adalék. A kámforfa a babérfélék családjának tagjai a fahéjfélék nemzetségében (Cinnamomum) amely jó néhány érdekes fajt tartalmaz, köztük a fahéjt, melyet nagyon jól ismerünk a konyhánkból, sütemények, és különböző ételek fűszereként. Ezek a fajok fagyérzékenyek, viszont vannak jobb fagytűrő rokonok, melyek szintén haszonnövények, egyik közülük a kámforfa, amelyből kivonva a kámfort, mint gyógyászati és ipari alapanyagként használnak.
A kámforfa eredetileg Ázsiában, Kínában és a környező országokban honos, de megtalálhatjuk ültetett faként akár a mediterrán régióban is (Spanyolország stb.).
A fagytűrése nem lehet kérdéses, a mértéke igen.
Visszatérve az elkezdett gondolatra, bizonyos oldalakon olvastam, hogy -13 fokot is túlélnek, sőt a különböző hőfokoknál bekövetkező sérülésekre is kaptam információ.
Ezután nem maradt más mint a teleltetőhely szűkösségét orvosolván, kiültettem a fát.....
Ez 2013-ban volt, 2014 januárjában jött az erősebb fagy, azt kell mondjam a leírások egészen pontosak, a fa levelei, olyan -7-8 fokig nagy mértékben nem sérültek, majd -10-11 fok körül a levelek már komoly fagykárt szenvedtek, és a vékony 2-3 mm-es ágvégek is elfagytak. A kritikus sérülés elég gyorsan be tud következni, míg -11 fokon csak kisebb sérülés, és levélvesztés van, -13 fok körül, már a kissé vastgabb ágak is elfagyogattak.
Ezen a 2014.-es télen 1-2 napra, lement a hőfok -15-16 fokra, ami viszont már kritikus volt, és a növény vastag fő hajtása is elfagyott tövig (takarás egyik esetben sem volt).
És akkor itt jön egy lényeges dolog, csak tövig!, tehát május végén a talajközeli alvórügyekből ismét kihajtott, ergo a növény talaj alatti gyökér része már bírja a teleinket, így tulajdonképpen mint az egyéves lágyszárú növényt lehet kint tartani. Mivel a gyökere elég erős a talajban, ezért nyár végéig kisebb bokrocskát hozott létre, kb. 1,5 m-re nőt meg. Tehát a teleltetés kvázi meg van oldva.
Az idei télen a hőfok csak -13 fokig csökent, illetve a leghidegebb éjjeleken egy nagy hordót rádobtam a fácskára, a levelei jórészt lefagytak ugyan, viszont a főhajtás, illetve sok oldalágacska is megmenekült, várva a tavaszi kihajtást.
Alapból lett volna egy kísérletem már az un. fagyálló fahéjjal (Cinnamomum porrectum) évekkel ezelőtt, ami a leghidegtűrőbb cinnamomum faj (7A), tulajdonképpen egy az egyben aromára és habitusra is a kámforfára hasonlít, de sajnos a kertemből elemelték ez a növényt pedig már 2 centi vastag töve volt.
Ez a növény a -16-17 fokot is valószínűleg kibírta volna, így akár egy szép magas fa is lehetett volna belőle.
Sajna magot pár éve nem látok belőle....
Mostani állapot, a főhajtás szép zöld, a teteje a hordó miatt tört le sajnos, nem a fagy vitte el. Az oldalágak kb. 3-4 mm-ig sérültek azért, a főhajtáshoz közeliek 5mm-től viszont zöldesek még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése